A lojalitást vagy az árulást díjazod?

Nyilván mindenki rávágja a magától értetődő választ, de kaparjuk meg kicsit jobban a kérdést.

Voltál már olyan meetingen, ahol kínos csend állt be, amikor valaki kevésbé kedvelt ember megszólalt?

Hallottál olyan véleményt, amit ignoráltak a jelenlevők és másról beszéltek helyette tovább?

Masszív hallgatást, amikor a facilitátor próbál valamit kihozni a témából?

Cinikus mormogást és nevetgélést, amikor egy nem-jelenlévő kolléga szóbakerül?

Esetleg viccnek álcázott gúnyolódás fültanúja voltál, amit udvarias kacaj követett?

Ismered azt a nagyszájú kollégát, aki nagy hévvel való magyarázatában sorra mindenkit leminősít, lekicsinyít, persze udvarias szófordulatokkal?

Hallottál már olyan anyagról, témáról, amiről tudtad ki dolgozott vele, kinek a műve, mégis mások beszéltek róla sajátjukként, nem említve a szerzőt?

Van olyan kolléga, aki megtéveszti a csapat társait, vagy eltitkolja előlünk az információt? Láttál már olyat, hogy a saját csapat társát árulta el valaki a háta mögött?

És hogy érezted magad ezek közben?

Figyeld meg, mostantól két héten át, hogy hány ilyen szituációban veszel részt naponta és hány olyan megnyilvánulással találkozol, ami oldja ezt a feszültséget, ami visszaadja a zavarba hozott illető méltóságát? Mennyire van erre készsége, érzéke, motivációja a kollégáidnak, menedzsereidnek, vagy te magadnak?

Életem során rengeteg menedzserrel, főnökkel, tulajdonossal találkoztam. Mind állítja, hogy fontos számára a beosztottak véleménye és ez így is helyes, de közülük többen sodródtak abba, hogy egy besúgó rendszer fő mozgatóivá váltak, miközben ezzel együtt sem tudták jól kezelni, jó irányba formálni a helyzeteket.

Attól tartva, hogy ha nem nyitottak a beosztottak panaszaira, akkor elveszíthetik a kontrollt vagy magát a munkaerőt, azt díjazzák, ha árulkodnak nekik.

Ha valaki mások véleményére alapozza az ítéletét egy harmadik személyről, akár pozitív vagy negatív irányban és nem számol azzal, hogy ezzel visszaélhetnek, kihasználhatják egymás ellen, az bennem mindig az illető alkalmatlanságát kérdőjelezi meg. Pont ezzel ássák alá a munkatársak közötti bizalmat, ami a csapatmunkát erősítené.

Hány olyan szervezet van, ahol mindennapos a pletykálás, a furkálódás tartja össze a közösséget és emellett semmi készsége a csapatnak megoldani a konfliktusokat vagy nyitottságot mutatni arra, hogy közelítsék az ellentmondásos nézeteket.

Néha a vezető eszköztelensége miatt az a rejtett üzenet a dolgozók felé, hogy az egyenesség nem érték, a munkatársak egymás iránti lojalitása nem elvárás.

Magam részéről egyik alapszabály, hogy azokban a csapatokban, melyet rám bíznak, a közös megbeszéléseinken sose eshet szó olyanról, aki nincs jelen, főleg nem negatív fényben feltüntetve. Valahogy ez a morál szinte napok alatt át tud ragadni bármilyen összeszokott csoportra, akiknek vannak kimondott és kimondatlan belső szabályaik, ami számomra azt sugallja, hogy mégis kényelmes nekik egy megtartó rendszer. Sokkal felemelőbb olyan közösségben dolgozni, ahol számíthatunk az etikus magatartásra, a profizmusra, mint ahol sekiben sem merünk igazán megbízni. Attól, hogy laza és jó hangulatú egy meeting, még üzleti tárgyalás. Ha valakit nagyon frusztrál valaki, rengeteg módja van, hogy ezt feldolgozza, megoldja, de az minden jó érzésű emberben visszás benyomást kelt, ha mások előtt lejáratóan nyilatkozik valakiről vagy gúnyolódik. Ha pedig valakinek muszáj egy jót pletykálkodnia néha, akkor ezt tartsa meg a kávézásokra, magánbeszélgetésekre.

Az természetes, hogy egy cigiszünetben, nehéz leadás utáni feszültséglevezetés során muszáj a munkát és a problémákat kibeszélni, ventillálni. Az is megeshet, hogy valaki szóba kerül, esetleg a meglévő konfliktusokat panaszolják el egymásnak. Ezekben nem bűn részt venni, de érezhető az a határ, ahol senki méltóságát nem sértjük, amíg nem ártunk neki azzal, ha róla beszélünk.

Egyszer egy nagyon fiatal menedzser kollégám azt mondta. "Nézd meg a politikai vezetőket, tiszta képletet kínálnak. Ha sikerül a csapatnak egy ellenséget felmutatnod, garantált a nagyon gyors közösségi élmény és összezárás, ráadásul ezt a csapatélményt hozzád kötik, így az népszerűségi indexed is azonnal duplájára lövel. Ha sikeres akarok lenni, miért ne alkalmaznám ezt" Ezzel szemben egy másik fiatal diák története is megragadt bennem: Amikor az igazgató egy céges értékelő beszédében irónikusan becsmérelte néhány korábban távozott kolléga rátermettségét, hősünk csendben a hátsó sorok között kivonult, majd a rendezvény után megvárta az igazgatót és négyszemközt elmondta, hogy nem tetszett neki ez a szónoklat és ne felejtse, hogy ők együtt dolgoztak az említett kollégákkal és csapattársukként szerették őket.

Mindketten tudatosak voltak, mindketten hatottak a csapatra és a közhangulatra, mindketten jól érezték magukat a tettük kapcsán. És mindenki eldöntheti kinek a példáját szeretné követni, mivel akar azonosulni és és mire büszke, amikor reggel tükörbe néz .

A torzulás és bizalmatlan kultúra viszont azok által alakul ki és betonozódik meg egy szervezteben, akik nem vállalnak fel semmilyen felelősséget és nem tudatosak arra nézve, hogy a rendszert ők maguk alkotják és rajtuk múlik, mi történhet meg a munkahelyükön és mi nem. Akikre hat a tömegpszichózis és manipulálhatók. Még senki se mondta eddig nekem azt magáról, hogy ő birka vagy robot, mégis a többség az, aki alkoltja a rendszert és ők azok, akik, hallgatnak, bégetnek, vagy veszik fel a szemellenzőt naponta, ettől remélve védelmet. A legtöbb emberben fel sem merül, hogy amiben élnek az lehetne jobb is, akár egy-egy ilyen senki által nem láttott gesztus kapcsán is, mint a fenti.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az emberiség csupán 5%-a az, aki személyiségét illetően a cselekvők csoportjába tartozik és egyáltalán nem tudom azt gondolni, hogy az emberek 95%-a ne lenne jó ember. Viszont a cselekvésre való képesség tanulható és tanítható és egy olyan szabadságot ad az embernek, ami nélkül nehéz teljes életet élni. Ehhez a témához és tanuláshoz egy inspiráló videót is ajánlok.

Érdekes belegondolni, hogy te is fel tudsz-e sorolni neveket, akiket láttál bátran kiállni valaki védelmében, akit becsületes, jó és megbízható embernek tart mindenki. Tiszteled -e azt, aki nemet mer mondani a tisztességetlen ajánlatokra vagy felkérésekre. Van-e olyan ismerősöd, kollégád, akiről tudod, hogy lehet ritkán szólal meg, de ha kell, akkor mindig kimondja, amit a jó érzés az erős jellem diktál és erre akkor is számíthatsz, ha nem vagy jelen?

Azt is érdemes átgondolni, hogy tudod-e a munkahelyeden ki minden pletyka forrása, felhabzója, aki képes befolyásolni az embereket és egymás ellen kijátszani és hergelni a kollégákat. Ha tudod, vezetőként nem éri meg szemet hunyni ezen, mert nagyobb az a kár, amit hosszú távon okoz, mint a kellemetlenség lenne, ha beszélnél vele és kifejeznéd számára, hogy zero toleranciát mutatsz az ilyesmi hozzáálláshoz. Ha nem tudod ki az, akkor pedig érdemes abba invesztálni, hogy felderítsd fúrógépeket és kitisztítsd a szervezetet.

Nézeteim szerint azt érdemes fejleszteni egy közösségben, hogy különbségek megférjenek egymás mellett, valamint tisztelettel, nyitottsággal és objektíven legyünk képesek a megoldandó problémákra ránézni.