Az, hogy egyének vagy csoportok igényei, szándékai, érdekei, értékei különböznek az teljesen természetes és mindennapi dolog, semmi rendkívülit vagy negatívat nem kell feltételezni erről, tagadni, démonizálni pedig értelmetlen.
Az, hogy egyénileg vagy csoportos szinten, hogy állunk a konfliktusos helyzetekhez, az erősen függ a személyiségünktől, a helyzetünktől, készségeinktől és legjövedelmezőbb módon pedig a tudatosságunktól.
Alapvetően kétféleképpen tudunk függő helyzetben reagálni.
Az egyik az együttműködés, a másik pedig a versengés - a harc.
Megküzdési stratégiáink lehetnek konstruktívak, destruktívak, elkerülők, passzívak, agresszívak, passzív agresszívak, asszertívak…de valahogy mindenképp viszonyulunk ezekhez a helyzetekhez és bármilyen utat választunk is, az hatással lesz ránk és a környezetünkre is.
Pl egy elkerülő, tagadó viselkedéstől még az érdekek sérülése nem szűnik meg, a feszültség se, esetleg ennek kellemetlen szorítását toljuk rá a másikra, vagy letoljuk a saját/családunk torkán, annak érdekében, hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül a szembesülés során. De maga a konfliktus megmarad, sőt növekszik.
Amiről most írni szeretnék az a tudatosság, hogy ha ismerjük és felismerjük az ellentétekhez való viszonyulás módszereit, lehetőségeit, akkor mindig lesz tudatos választásunk.
Természetesen gyakran előfordulhat, hogy egy adott helyzetben mi megpróbálunk nyíltan és asszertívan kommunikálni, a másik felé partnerséget mutatni, de ő erre nem mutat hajlandóságot vagy készséget. Akkor marad az elkerülés, passzivitás vagy az ütközés, kiállás stb, de ez egy újabb döntés lehet a határaink meghúzása és az érdekeink, értékeink felvállalása vagy feladása között.
Rengetegszer kerülünk naponta olyan helyzetbe, mikor valami miatt, úgy döntünk, hogy lemondunk az akartunkról a békesség, az állásunk megtartása vagy a gyorsabb haladás miatt, mert ez éri meg számunkra. Ha ez tudatos döntés, akkor ez nem sebzi meg az önértékelésünket.
Buddhista tanok szerint egy számunkra kellemetlen helyzetben az ellenállás a legkárosabb. Ha szorítást érzünk egy szituációban, akkor először nézzük meg, mitől tudnánk mégis elfogadni azt. Amennyiben ez nem megy, próbáljuk meg megváltoztatni a helyzetet és ha ez sem működik, akkor pedig szálljunk ki és hagyjuk hátunk mögött a börtönünket. Megdöbbentően több lehetőségünk van a fenti megküzdésekhez, mint amit először érzünk vagy gondolunk általában, nem érdemes a belső ellenállásban maradni sose. Ha mégis így teszünk, az magunkra és a környezetünkre is hosszú távú káros hatással lesz.
Sokszor egy-egy mély és nagyon kellemetlen konfliktus felvállalása után az az élmény, hogy közösen sikerül megoldást vagy feloldást találnia a feleknek, olyan mély barátságokat és munkakapcsolatokat alapozhat meg, ami a konfliktus nélkül sosem alakulhatott volna ki. Egy-egy közösen leküzdött akadály erősen össze tudja kötni a szereplőket.
Sokszor az ellenfelek a színpadak mögött ráznak kezet és mutatják ki, milyen mélyen tisztelik egymást és abban találnak közösséget, hogy bár különbözik meggyőződésük, de kiállnak az elveikért. Olyanok is vannak, akik folyton kötekednek és mindenből harcot generálnak, teljesen tárgy és cél nélkül, önérzeti sebesüléseik miatt és olyanokat is ismerünk, akik bármilyen jó szakemberek, gyakran tűnnek gyávának és pipogyának, mert sosem merik felvállalni a véleményüket és minden jelentősebb szituációban passzivitásba merülnek, vagy férebeszélnek.
Találkoztunk már árulásokkal is, amikor egy hosszú távon barátnak, partnernek tartott kolléga, akiben teljesen megbíztunk egy szervezeti kiéleződött helyzetben, vagy ennek hatására eltűnik mellőlünk, nem tud nyíltan állást foglalni vagy identitást választani és ezzel feláldozza a kapcsolatot. Ez is egy döntés, és ha tudatos, akár tisztelhető is.
A fentiekhez hasonló megfigyeléseink az emberekhez való viszonyulásunkra általánosan is hatnak, ami viszont fontosabb, mint egy-egy konfliktus.
Bárhogy is. Az, hogy másokkal érintkezünk, közösen próbálunk elérni célokat, mindig lehetőséget ad arra, hogy összeegyeztethessük szükségleteinket, ötleteinket és tudnunk kell, hogy ezzel mindig mélyebb szintre fog kerülni a kapcsolat a két ember között, bármi is végeredmény. Egy elmérgesedett konfliktus napokig, hetekig de évekig is köti érzéseinket, gondolatainkat, cselekedeteinket, ellenfelünk valaminek a megtestesítőjévé válik életünben, még akár ha a nevére nem is emlékszünk már.
Kérlek lásd a konfliktusok életünkre gyakorolt jelentőségét, a kapcsolataid szerepét és bölcsen bánj velük :)
Comentarios